- Szerinted miért ilyen ízetlen az összes tejföl?
- Régen jobb volt.
- Műanyagos trutyi. Nincs már ebben tej.
- Az összes marketingest, meg piackutatót átzavarnám Kanadába.
- Túl jó lenne nekik. Inkább Lyukóvölgy, Miskolc mellett. Ott megtanulnák a kutyafittyet.
- Ingyenélő népség.
- Hogy jutottunk idáig? Mit csinálnak itt az emberrel?

Elmondom, hogy történt. Réges-régen – mikor még a szar is büdösebb volt, mint mai napság –, vagyis a kilencvenes évek közepe-vége felé voltak még ízletes, finom, jellegzetesen savanykás, a tradicionális tejföl általunk megszokott és igen kedvelt jellegzetességeit (ízre, illatra, állagra, színre vonatkozóan) magukon hordozó, kiskereskedelmi forgalomban kapható, különösebb kurázsi nélkül megvásárolható és jó étvággyal elfogyasztható tejfölök. Azért tudom, mert az idő tájt a C. tejipari vállalat (valójában nem C-vel kezdődik a nevük, de most így fogom őket nevezni) számára futószalagon csináltuk a különféle termékteszteket nemcsak tejföl, hanem natúr joghurt, gyümölcsjoghurt, egyéb ízesített tejkészítmények vonatkozásában is. Volt egy időszak, amikor minden terméktesztet mi végeztünk. Azokat az időket máig emlegetik az utcában, ahol laktunk, akkoriban egy teszt után még a bolhás kutyák is C. tejfölt ettek mifelénk, ami egyébként normálisan nem volt szokásban – a maradék termékeket teljesen legálisan megtarthattuk, és esetenként igen sok – több rekesznyi – megmaradt a tesztek után. (Nem, nem spóroltunk vele, ennyivel többet kaptunk a tesztekhez.)

Ezek többnyire Round-Robin (vak)tesztek voltak, aminek röviden az a lényege, hogy az adott kategóriában teszteltünk mondjuk 3-5 terméket, de a tesztelendő termékek közül nem mindegyiket tesztelte minden megkérdezett – kettőnél több termék részletes véleményezése, összehasonlításuk, stb. ugye nem könnyű feladat egy fogyasztó számára –, hanem csak a véletlenszerűen kiválasztott két terméket, meghatározott matematikai rendszer szerint; mellesleg nagyon jó kis módszer ez, napjainkban is használatos, mert több termék tesztelése esetén nincs jobb nála, részletes, korrekt eredményeket ad, kis mintán is viszonylag sokan véleményeznek minden egyes terméket, stb. Hátránya is van persze, mint mindennek: ugyanúgy, mint bármely összehasonlító tesztben a fogyasztók egymáshoz hasonlítják a termékeket – ez felerősítheti a termékek közötti egészen kis érzékszervi különbségeket is, melyek amúgy a mindennapi életben, valós fogyasztói szituációkban lényegtelenek lennének. Sajnos, az összehasonlító termékteszteknek ez a hiányossága – párosulva a marketingesek rutintalanságával és egyéb tényezőkkel – lehet feltételezésem szerint az egyik oka annak, hogy fokozatosan eltűnnek az egyes termékek jellegzetességei, lecsiszolják-legyalulják azokat a tesztek eredményeire hivatkozó marketingesek. Ezen gondolatmenet alapján minél jellegtelenebb egy termék, annál jobb, mert annál kevesebben találnak benne kivetnivalót. Igaz, közben épp a lényegétől fosztják meg – ami a tejföl esetében mondjuk a jellegzetesen savanykás íz. Ha egy teszt olyan eredményt hoz, miszerint a megkérdezettek 12 százaléka túlzottan savanyúnak találja a terméket, a marketingesek azonnal követelni fogják a termékfejlesztéstől, hogy fogják vissza a savasságot, mert ez a fogyasztók kívánalma (ahelyett, hogy hátradőlnének, mondva: megérkeztünk, benne ülünk a tutiban, 88 százalék elégedett, ez pont megfelelő; ami mindenkinek jó, az valójában senkinek). Mivel az érzékszervi teszteknél az íz mellett más jellemzők is vizsgálat alatt vannak – szín, állag, illat, stb. – így belátható, hogy egy idő után a különféle gyártók termékei – maradjunk a tejfölnél – megfosztatnak egyedi jellegzetességeiktől és perceptuális jellemzőikben egyre inkább hasonulnak egymáshoz. Mindezt a fogyasztók véleményére hivatkozva. Nem tudom, a kutatás-marketing-termékfejlesztés láncolatban hol van a gebasz, ki követi el a nagyobb hibát, vagy hogyan lehetne a marketingnek és a termékfejlesztésnek ezt a kutatási eredmények teljes félreértésén, hibás értelmezésén alapuló kényszercselekvését megakasztani. A végeredmény: se íze, se bűze, jellegtelen termékek sora a polcokon. Szinte már mindegy, melyiket veszed le, nagyjából ugyanaz mind. Egy-egy jellemzőjében a tökélyig csiszolva (például a C. tejfölök krémessége egészen hihetetlen – nem mintha ez segítene rajta), összességében mégis siralmas produktumok, melyeknek az élvezeti értéke egyre kisebb. Pont az veszik ki az élelmiszerekből, ami a lényegük volna. Nem mondom, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy egyre ízetlenebbek, semlegesebbek az élelmiszereink – a helyzet összetett –, de közrejátszik ez is. (Más termékek esetében is hasonló a helyzet, például a chipseknél.) Lehet persze mondani, hogy tömegdemokráciában élünk, ez pedig a gazdaság szintjén úgy mutatkozik meg, hogy a fogyasztási cikkek is a tömegízlést szolgálják ki. (Akkor is megkérdezem, hogy a tejfölpiacon ma/holnap/holnapután ki lesz a bálanya? Ki vállal be egy karakteres-jellegzetes ízvilágot, ami kiemeli a terméket a többi közül akkor is, ha a fogyasztók 20-30 százaléka fintorog?)

Visszatérve a történethez, a C. termékei kezdetben nem voltak kiemelkedően jók, sok kategóriában – például a tejfölök között – voltak olyan vetélytársai, melyek vagy valamilyen szempontból, vagy akár összességében is jobbnak bizonyultak. Príma tejfölöket lehetett azokban az időkben kapni, valódi, jellegzetes tejföl ízzel. A tesztek eredményeit felhasználva minden évben reszeltek egy kicsit a C. termékeken. 2-3 év (akkor még értelmes és visszafogott) termékfejlesztésének köszönhetően a C. termékek minden kategóriában az élre törtek az aktuális teszteken. Akkoriban – ezt bátran állítom – nagyon jó minőséget képviseltek a termékeik. (Én évekig csak C. termékeket ettem, egyrészt megkedveltem, másrészt szakmai kíváncsiságból, önként vállalt kötelességből, lojalitásból, képben akartam lenni, folyamatosan nyomon követni a minőség változását. Ma már nem veszem ezeket...) Még magukon viselték az adott kategória jellegzetességeit, de már elindultak azon az úton, ami a mai helyzethez vezetett. Mindenesetre akkor még volt egy egészséges egyensúly, egy vállalható kompromisszum és tisztelet az adott termékkategória iránt, ami a termékfejlesztők kezét vezette.

A történet további része nem túl érdekes, új marketingigazgató érkezett, egyenesen a távoli Franciaországból (gondolom, megkettyintette a francia vezérigazgató titkárnőjét, ezért száműzték a gyarmatokra). Magyarul nem beszélt, fölösleges az, viszont lecserélte az összes ügynökséget, minket is persze. Ami szomorúbb: a tejföl dolgát sem hagyta annyiban. (Érdekes mellékszál lehet ez a történetben, hogy egy ilyen jellegzetesen magyar termék - mely a legtöbb külföldi országban ismeretlen, vagy ha van is, teljesen más ízű - fejlesztését egy franciára bízták; Franciaországban egyébként van tejföl, Crème fraîche a neve, vagyis „friss tejszín”, mely tejszín savanyításával készül, de íze nem annyira savanykás... Így van ez, ugye. Ha egy magyar marketingest küldenének ki Nepálba, valószínűleg megpróbálná egy kis pirospaprikával felütni az ottani termékeket, nem zavarná túlzottan, hogy arrafelé az nincs szokásban. Majd megszeretik.) Mindezt csak azért mondom, hogy elvarrjam a szálakat, nem az a mondanivalóm lényege, hogy azért szarok ma a termékeik, mert nem mi piackutatunk, erről nincsen szó – de azért kíváncsi lennék, most melyik cég végzi a teszteket, és meghallgatnám véleményüket a témáról...miután a vezető kutatójukkal megetettem egy doboz C. tejfölt... Persze nem a konkrét cég, vagy a konkrét termék, vagy a piackutató cég személye a lényeg, hanem a tendencia, ami az élelmiszeripar több területét jellemezte – a fenti történet csak körítés.
Egyébiránt a kilencvenes évek végén zajló – a mostani történet fősodrához nem kapcsolódó – érdekes eseményekről (visszatérítéses rendszerek terjedése, ami miatt tenderek sokaságát buktuk, egyebek) sok mondanivalóm lenne még. (De el nem bírhatjátok.)

A nagyüzemi élelmiszergyártás minden negatívuma ellenére nem feltétlenül csak silány termékek előállítására képes – az egy más kérdés, hogy leginkább arra használják. Ottan körül 2003 táján, egy franciaországi aquaparkban olyan Nestlé fagylaltot ettem (ananászost, gyümölcsdarabokkal), ami (kis túlzással) alázza az összes kézműves fagylaltot. Igaz, 1 gombóc 2 euró volt – akkor. Természetesen – de miért természetes ez? – soha nem hozták be Magyarországra a terméket. A közhiedelem úgy tartja, ide leginkább a vackok kerülnek – és a közhiedelem nem is téved nagyot. Szegény ország vagyunk, a dolgok legalját kapjuk, élelmiszerből is. Ugye nem gondoljátok, hogy Monacóban is ezeket árulják? De már Ausztriában is hitetlenkedve bámulja az ember a pultokat, melyek olyan áruktól (is) roskadoznak, melyeknek hírét sem hallottuk. A java, a zsírja a gazdáé – mint mindig. (Még nyíltabban: azoké a volt gyarmattartó birodalmaké – és csatlósaiké –, melyek lerabolták, felprédálták, legyilkolták a fél világot, a háborúkból jól jöttek ki, a bankbetéteket rekvirálták-einstandolták, a II. világháború után pedig elegánsan lemosták magukról az évszázados vért-mocskot, tiszta ruhát vettek, jelenleg pedig vezetik a világot, ők a példaképek, azt hirdetve, hogy tisztességes munkával, becsülettel, erkölcsös élettel, megérdemelten jutottak oda, ahol vannak. Lehet, hogy így is el lehet jutni erre a pontra, de hogy ők nem ezt az utat járták, az is biztos. Németország pedig? Alig hatvan-valahány évvel azután, hogy az egész világ ellen támadt, jelenleg újra Európa élén áll – megkérdőjelezhetetlen politikai-gazdasági potenciállal. Ennyit az emlékezet hosszáról. Visszatérve Magyarországra: aki kíváncsi, mi a szolgák sorsa, olvassa el Illyéstől a Puszták népét – ez vár itt sokakra.)

Mit szeretnék akkor? Egy jó tejfölt, a pokolba is! Savanyút, tejfölöset, jellegzeteset. Lesza...m a krémességet. Adjátok vissza, amit elvettetek. Tejföl ízű tejfölt, savanyú ízű (nem cukros!!!) savanyúságot, ánizs ízű, omlós, zöld-sárga dobozos szőlőcukrot, iható tejet, kovászos kenyeret, szőrös hónaljú nőket (na jó, ettől eltekintek!), koncerteket, ahol egyszerre csak egy banda nyomja, nem pedig 15, „Wimbledon” típusú Adidas cipőt, az egykori kontrafékes bicómat, gondtalan nyarakat, a húsz éve megdöglött macskámat, az egyszerű dolgok fölött érzett örömöt, az összetört napszemüvegemet, a hétköznapok nyugalmát - és persze az illúzióimat. Kérek vissza mindent.

Nem új dolog ez, a blog.hu-s blogoknak – így a Piackutatás blognak is – már 1 éve kijött a mobil eszközökre optimalizált verziója, de a visszajelzések alapján ezt sokan még mindig nem tudják, illetve akik mostanában vettek (vagy ezután fognak venni) okostelefont, azok nem feltétlenül tájékozottak ebben. Az ő kedvükért következzen néhány mondat erről (a blog.hu témáról kiadott korábbi tájékoztatása alapján).

Ha a Piackutatás blogot mobiltelefonon nézed, akkor automatikusan a blog okostelefonra optimalizált verziójával találkozol (a webes oldalcímet beírva is).

A mobil verzió ugyanazokat a posztokat tartalmazza, mint a webes változat, ugyanabban sorrendben, de oldaldobozok nélkül. Lehet olvasni, kommentezni, szerzők és rovatok szerint szűrni, keresni.

Miért előnyösebb okostelefonon a blog mobil verziójának megtekintése?

- a mobil verzió jóval kisebb adatforgalmat generál, gyorsabban betöltődik, könnyebben olvasható a telefonok kis kijelzőjén
- minden fontos tartalom megjelenik benne: nincsenek korlátozva sem a képek, sem a videók a bejegyzésekben, így az arra alkalmas készülékeken teljes multimédiás élményt nyújt - állandó kicsinyítés-görgetés-nagyítás nélkül
- működik landscape módban is, és a szövegbe is bele tudunk zoomolni, ha kicsinek tartjuk a default betűméretet

Ha valaki mégis ragaszkodik a teljes, webes változathoz, akkor az oldalak alján levő "teljes" linkkel visszaválthat a hagyományos változatra. Ezt a váltást a blog.hu megjegyzi és onnantól kezdve a telefonon minden blog.hu-s oldal a számítógépeken megszokott módon jelenik meg. Ha ezután mobilon a teljes verziót nézitek, és mégis vissza akartok jutni a mobil verzióhoz, akkor a teljes verzió alján ugyanúgy találtok váltólinket, csak meg kell várni, amíg teljesen betöltődik az oldal (vagy be kell írni ezt a telefon böngészőjének címsorába: http://m.piackutatas.blog.hu )

Tablet: teljesen ugyanaz a helyzet elvileg, mint az okostelefonok esetében, lásd a fentieket. Az oldalak alján levő "teljes" linkkel egyszerűen vissza lehet válthat a hagyományos változatra – tableten ennek lehet értelme, a nagyobb kijelzőn a teljes változat is jól mutat, kényelmesen olvasható, és a teljes verzió is gyorsan betöltődik. A mobil verzió megtekintéséhez vagy használd az oldal alján lévő visszaváltó linket, vagy egyszerűen írd be a böngésződ címsorába: http://m.piackutatas.blog.hu

Kindle: lásd, mint fent. Kindle esetében feltétlenül a mobil verzió használatát javasolom, csak az használható rendesen, mivel ezt a készüléket elsősorban nem netezésre tervezték és a teljes verzió csak nagyon-nagyon lassan töltődik be. A blog oldalcímét - http://piackutatas.blog.hu - beírva egyből a mobil verziót kapod itt is, ha mégsem így lenne, akkor ezt írd be a Kindle böngészőjébe: http://m.piackutatas.blog.hu

Mobil eszközön a Piackutatás blogot az alábbi formában fogod látni (vagy itt is megnézheted):

Ma az egyik legforróbb téma a piackutatásban kétségtelenül az Y generáció tanulmányozása, viselkedésének megértése. Íme, egy globális kutatás eredménye a fiatalságról az InSites Consulting-tól. Insightok az ipszilonos nemzedékről, jövőjükről, világlátásukról, munkához és brandekhez való viszonyulásukról.

A Piackutatás Hírek oldalon munkaadóknak ingyenes a hirdetésfeladás 2012. április 1-ig az állást kínál rovatban! (piackutató állások hirdethetők.) 2012. április 1-ig korlátlan számú álláshirdetés adható fel ingyen. Cégnév, céglogó is megjeleníthető, de anonim hirdetésre is van lehetőség. Az álláshirdetések terjedelme sem korlátozott.

Az álláshirdetések több olyan oldalon is megjelennek, melyek kifejezetten piackutatással foglalkoznak:

Hány fő olvassa az álláshirdetéseket, milyen hirdetéseket érdemes feladni?

A Piackutatás Hírek oldal jelenleg az egyetlen hazai, piackutatással foglalkozó tematikus hírgyűjtő portál, ahol mindezek megjelennek: a PMSZ (Piackutatók Magyarországi Szövetsége) és a PPT (Professzionális Piackutatók Társasága) tagok, valamint egyéb ismert piackutató cégek hírei, kutatásai, sajtóközleményei, vezető piackutatók blogbejegyzései, Twitteren és Facebookon közzétett kommunikációs hírfolyama, valamint egyéb weblapokon megjelenő válogatott piackutatás vonatkozású hírek, publicisztikák.
A Piackutatás Hírek oldal a Google keresőben a ’piackutatás’ szóra és számos egyéb (több száz) – a piackutatás szempontjából releváns – kulcsszóra előkelő helyen szerepel a kereső találatai között – ezáltal rendszeresen nagy számú látogató érkezik az oldalra a keresőtalálatoktól kiindulva. Az oldal ismertségének további fokozására rendszeres Adwords-kampányt is futtatunk a téma releváns kulcsszavaira.

A Piackutatás Hírek oldal célcsoportját a piackutatással foglalkozó professzionális munkaadók, munkavállalók, szakértők, valamint az e terület iránt érdeklődők alkotják. A szakértő olvasók – akik az olvasók jelentős részét képezik – alapvetően két területről érkeznek: egyrészt a hazai piackutató intézeteknél, ügynökségeknél dolgozó piackutatók, másrészt pedig az ügyféloldalon (többnyire multinacionális cégeknél) piackutatóként vagy marketingesként dolgozók olvassák az oldalt. (Az oldal szakértő olvasói közt megjelent egy harmadik csoport is, mégpedig a hazai felsőoktatási intézményekben piackutatást, marketinget oktatók, illetve diákként azt hallgatók.) A Piackutatás Hírek oldal folyamatosan növekvő, stabil, rendszeresen visszatérő olvasói közönséggel rendelkezik. Az oldal rendszeres olvasói jelentős potenciált képviselnek a piackutatás-marketing területén, kiemelve azt, hogy többnyire döntéshozói pozícióban lévő specialistákról van szó, akiknek a többsége ügyféloldaliak esetében a Top 500 vállalat valamelyikénél, kutatói oldal esetében pedig a legnevesebb hazai piackutató intézetek valamelyikénél dolgozik. Az olvasók jelentős része kiemelt vezető pozíciót tölt be: ügyvezetők, kutatási igazgatók, egyéb igazgatók, kutatásvezetők, senior piackutatók.

Összességében – az összes megjelenési felület olvasóit figyelembe véve – naponta kb. 1000-1500 fő olvashatja a megjelenő álláshirdetéseket; ezen olvasók jelentős része pedig a fent leírt kategóriába (döntéshozók, piackutató specialisták) tartozik! A Piackutatás Hírek oldalon kívül nincs jelenleg olyan megjelenési felület, mely a piackutatás területén dolgozók körében ilyen – vagy ezt akár csak megközelítő – elérést biztosítana, ezért ideális megoldás piackutató álláshirdetések (és egyéb, kutatással kapcsolatos hirdetések) megjelentetésére.

Elsősorban Senior kategóriájú álláshirdetések feladását javasoljuk, illetve olyanokat, melyekre elsősorban nem pályakezdőket várnak. A gyakorlott piackutatók, speciális területen gyakorlatot szerzett kutatók, kvalitatív kutatók, stb. nem feltétlenül érhetők el egy általános állásportálon (vagy marketing portálon) feladott hirdetéssel, a Piackutatás Hírek (és az egyéb megjelenési felületek) olvasói közt azonban viszonylag jelentős számban megtalálhatók az említett csoportok tagjai is. Mielőtt egy piackutató cég jelentős költségekkel járó fejvadászatba kezdene, érdemes megpróbálni a Piackutatás Hírek oldalon való hirdetést – április 1-ig teljesen ingyen, utána pedig minimális díjért.

További részletek a hirdetésfeladásról itt olvashatók.

Pontosan 5 évvel ezelőtt, 2007. január 31-én jelent meg az első poszt a blogon. Sok minden változott persze a kezdetek óta. 2,5 évig tartott, míg rátaláltam arra az irányvonalra, ami jelenleg (és a jövőben is) jellemzi a blogot. Nem volt ez elvesztegetett idő, de tény, hogy az utóbbi 2-2,5 évben lett színvonalasabb a blog. Nem csináltam titkot belőle (nehéz is lett volna), hogy főleg angol, amerikai szaksajtó, kutatási témájú hírportálok, kiemelten a Research magazin, vezető kutató bloggerek írásainak magyar nyelvű fordításai alkotják az anyagok többségét. Néha egy-egy saját írás. Képekkel, videókkal kiegészítve. A fő koncepció: szakmaiság, de egyedi stílusban és érdekesen, élvezetesen. Továbbá: képet adni a legújabb, piackutatást jellemző trendekről, melyekről máshol – magyarul – nem igen lehet olvasni. Az is egyedi, hogy többnyire nem konkrét kutatásokkal foglalkoznak az írások, hanem inkább iparági kérdésekkel, hírekkel, technológiával – ezek ugyanis sokkal érdekesebbek szerintem. Ismerősök azt mondják, a blog bulvárosította a piackutatást. Pontosan erről van szó – jó értelemben. Fogyaszthatóvá tette olyanok számára is, akik eddig nem „fogyasztottak” kutatási híreket. Még valami: a hozzáadott értéket nem kis részben a szerkesztői (tartalomkurátori) munka jelenti, vagyis az, hogy milyen cikkeket válogatok össze. Másvalaki egész biztosan más írásokat választana ki megjelenésre – ezért nehéz ezt leutánozni. Meg persze a fordítással, lektorálással járó óriási munka miatt (amiben van segítségem).

Ez az 1031. bejegyzésem a blogon. Ami valójában – a szó legszorosabb értelmében – nem blog, soha nem is volt az. Csak egy felület, melyet használok/használunk. De mindegy is, mert a szakértő közönséget sem az elnevezés nem érdekli, sem az, hogy ki a szerző, csak egy a fontos: a cool tartalom (érdekes, releváns, aktuális, egyedi, szórakoztató). Hogy a tartalom (content) helyett már a közösség (social) lenne a király? Egy B2B iparágban?? Hehe. A Facebookon is csak meglévő tartalmakat lehet megosztani, a tartalom nélküli szócséplésre egyre kevesebben vevők, pláne az üzleti szférából. Továbbra is: Content is King! (Mégpedig – ez fontos! – a válogatott, előszűrt tartalom.)

Olvasók száma a blogon: mindent beszámítva (egyedi látogatók, RSS, hírlevél) 1000 fő felett naponta. Pontos számot az átfedések miatt nehéz mondani. Mindenesetre ezt elképzelni sem tudtam az induláskor. Thx.

A jövőről néhány szót. Most egy kis szünet következik, teljes gőzzel március elejétől indulnak az újabb posztok. Nem kell aggódni, senki nem marad kutatási hírek nélkül, jelenleg 100 oldalnyi cikk fordításán dolgozunk, ami terveim szerint az első félévben jelenik meg. A második félévben, a nyári szünet után (szeptember-december) újabb 100 oldal van tervbe véve – de azoknak a cikkeknek a nagy részét még meg sem írták... A jövőben megszűnik a Napi chart; infografika - bár teljesen nem tűnik el a blogról, de az eddigiekhez képest ritkábban, kivételes esetben lesz (némileg ráuntam, megcsömörlöttem, már nem cool); a Csak egy mondat marad. Saját poszt továbbra sem lesz gyakori. Változatlanul csak a leghitelesebb forrásokból dolgozom: Research, Greenbook, Nigel Hollis, NYT, WSJ és a többiek. A kutatási világban Anglián és az USA-n kívül más nem nagyon játszik, ehhez alkalmazkodom én is.

Ha márciusig igazán komoly hír lát napvilágot, arról persze beszámol a blog és 1-2 egyéb írás is megjelenhet azért. Heavy-user kutatási hírfogyasztóknak addig is ott van a Piackutatás Hírek oldal, ahol soha nincs megállás, 0-24-ig (hétvégén, ünnepek alatt is) áramlanak a hazai és külföldi hírek. Az oldal még mindig csak 35-40 százalékos készültségben van ahhoz képest, ami még jön – de mindent a maga idejében.